2. Fejezet

A sz�rny� h�r

Az ikrek bulija szuper volt. Csak azt nem �rtem mi�rt v�ltozott meg
az�ta ennyire anya �s apa. Nem maradhattam ott �s apa meg anya
mindig zavarba j�n, ha a bar�taimmal szeretn�k lenni, vagy �pp
Harryvel. Le is �rtam mindezt a napl�mnak aki csak ennyit �rt vissza.
- Nyugodj meg, Melissa, teljesen norm�lis, hogy apuk�d �s anyuk�d
�vnak a fi�kt�l, hiszen nekik mindig az a kicsi 5 �ves l�nyuk leszel! �s
ne idegeskedj, hiszen m�g p�r nap �s m�sz a Od�ba.
- Igazad van. - �rtam neki vissza.
Kopogtattak.
- Ki az? - k�rdeztem �s gyorsan eldugtam a napl�m.
- Apa! Bemehetek, kicsim?
- Igen, gyere!
Bej�tt �s le�lt az �gyamra, mell�m.
- Mi a baj? - k�rdeztem.
- Rossz h�rem ven. - mondta keser�en.
- Mi t�rt�nt? - felugrottam az �gyamr�l �s onnan k�mlaltem ap�m arc�t.
- Nem mehetsz az Od�ba, kicsim! - mondta hat�rozottan, de m�gis
elcsuklott a hangja.
- MI??? - kiab�ltam - MI�RT? - az els� k�nnycsepp csordult v�gig az
arcomon.
- Mert nem! - v�gott vissza ap�m.
- Menj innen! - ki�ltottam - Takarodj a szob�mb�l! - hangom elcsuklott
�s az �gyra estem, �gy s�rtam tov�bb. Ap�m kiment a szob�b�l. �n
el�kaptam a napl�m �s �rni kezdtem volna, de annyira remegett a
kezem, hogy k�ptelen voltam �rni. Csak s�rtam... �s s�rtam...
- Mi a baj? Mi�rt s�rsz? Harry. - j�tt az �zenet.
MI??? gondoltam magamban. A napl� elk�ldte a k�nnyeimet Harrynek.
De mi�rt? �s mi�rt pont neki, hiszen nem �rtam c�mzettett!? Tal�n
tudja? Tudja, hogy... Nem az lehetetlen. K�nnyeim m�g mindig
hullottak, �gyhogy j�tt a k�vetkez� �zenet.
- Mi�rt s�rsz? Hah�! Harry.
- Nem s�rok! Melissa.- �rtam vissza.
- �h, nem, csak m�r el�zott a napl�m! Mi a baj? Harry.
- Ti m�g nem tudj�tok? M.
- Mit? Harry.
- Nem mehetk az Od�ba! Melissa.
- MI??? HP. - tudni illik Harryr�l, ha ideges mindig HP-�t �r.
- Nem me-he-tek az O-d�-ba! M. - �rtam le sz�tagolva.
- De mi�rt? H.
- Nem tudom! M.
- Ezt nem �rtem!? Harry.
- �n sem. Na mindegy, majd a suliban tal�lkozunk! Szia! Melissa.
- Ne menj m�g! Harry.
- De, �s k�rlek ne nehez�tsd meg a helyzetem, Harry! Melissa.
- �n nem akarom! H.
- Akkor engedj elmenni! M. - ezt a mondatot k�t k�v�r k�nnycsepp
k�vette.
- Rendben! Szia! Harry.
- Szia! Melissa.
Becsuktam a napl�m, de m�g mindig s�rtam. Eg�sz estig, amikor a
H�gom cs�rtetett be az ajt�mon.
- Mit akarsz? - mondtam fagyosan.
- Hi�ba vagy ilyen gonosz, engem nem tudsz megb�ntani! - mondta
nyugodtan. Feln�ztem.
- Ne haragudj! - mondtam b�nb�n�an.
- Semmi baj, N�v�rk�m! - oda�lt az �gyamra �s egy puszit adott a
homlokomra - Sajn�lom! - fel�ltem, meg�leltem �s �jra s�rva fakadtam.
- Jaj, ne s�rj, m�r v�res a szemed! - �s igaza volt, a sok s�r�st�l m�r
�gy n�ztem ki, mint egy v�mp�r. Let�r�lte a szememr�l a k�nnyeket.
- K�sz�n�m! - mondtam.
- Ugyan! - felelt kedvesen.