Mert szeretlek

F�jdalom has�t a v�llamba, ahogy a csontt�r� �tok eltal�l. K�nomban felki�ltok, de t�bbre nincs is id�m, mert m�r suhan fel�m ellenfelem t�bbi �tka, melyeket h�r�tanom kell. T�madni m�r id�m sincs, teljesen lefoglal a v�dekez�s. �gy is olyan �rz�sem van, mintha ez az �larcos k�m�lne.

Egy hal�lfal� enn�l sokkal er�sebb �tkokat is ismer. R�ad�sul m�r ezerszer meg�lhetett volna, de nem, csak j�tszik velem. K�r�l�ttem mindenhol p�rbajoz� embereket l�tni, elt�vedt �s kisz�m�tott �tkok ontj�k ki �rtatlanok �s b�n�s�k �let�t. Komolyan ezt akartuk? Fut �t az agyamon, de gondolkodni m�g mindig nincs id�m, mert m�ris suhan fel�m egy �jabb ront�s. Fene vigye el! M�r nincs id�m hat�stalan�tani, k�nytelen vagyok elugrani el�le, ezzel nyerve n�h�ny m�sodpercet arra, hogy �n is t�madhassak, nem vagyok egy �ld�kl�s t�pus, �gy nem is tudom, mi�rt lep�d�k meg azon, hogy csak egy sima egyszer� lefegyverz� var�zslattal t�madok, de ebbe minden er�m beleadom. Megr�k�ny�dve n�zem, ahogy v�ratlanul �ri �tkom. Hanyatt v�g�dik, p�lc�ja a kezembe siklik. Legy�ztem! El sem hiszem.

- No l�m! – t�p�szkodik f�l a f�ldr�l. Arc�r�l f�lig lel�g a maszk, mely most m�r l�tatni engedi sz�rke szemeit. T�relmetlen�l ny�l ut�na, majd dobja a k�r�l�tt�nk csat�z�k k�z�.

A megr�k�ny�d�s lesz �rr� rajtam, ahogy szemben tal�lom magam hajdani mentorommal, Draco Malfoyal. G�nyosan n�z r�m, �s ez felid�z bennem egy m�ltb�li eml�ket. Tiszt�n eml�kszem minden egyes kimondott sz�ra, vagy gondolatra, mintha csak tegnap t�rt�nt volna. Pedig j� p�r �ve annak, amikor el�sz�r megl�ttam.

Tizenhat �ves voltam, mikor a t�ved�s napvil�got l�tott. Addig abban a tudatban �ltem, hogy csal�dom sz�gyene vagyok. Ami nem csoda az �n v�rvonalammal, �vsz�zadokra visszavezetve bizony�that� v�rem tisztas�ga. Nem �n voltam a legid�sebb, de nem is a legfiatalabb testv�reim k�z�tt, de �n voltam az egyetlen, aki soha egy szemcs�nyi var�zslatot sem tudtam kicsikarni magamb�l, b�rmennyire is szerettem volna. A legnagyobb csap�st m�gis az okozta sz�momra, amikor 11 �vesen nem kaptam meg levelem, miszerint a Roxfortban a helyem. Sz�leim eddig sem szerettek, len�ztek, mert tudt�k, hogy nem vagyok meg�ldva valami nagy var�zser�vel, de az, hogy felv�telt sem nyertem egyik iskol�ba sem, az teljesen elviselhetetlenn� tette sz�momra az otthoni �letet. A csal�d k�t l�bon j�r� sz�gyene voltam. Onnant�l kezdve mindenki ott r�gott bel�m, ahol csak tudott, m�g az �t �ves kish�gom is. Nem volt marad�som, h�t elsz�ktem. Hirtelen j�tt �tlet volt, p�r �r�val k�s�bb meg is b�ntam d�nt�sem, de m�r nem fordulhattam vissza. A muglik vil�g�ban bolyongtam. Minden olyan �j �s ijeszt� volt. �s persze az emberek rosszall�, vagy �ppen vizslat� tekintete sem hatott r�m �pp pozit�van. Kezdtem k�ts�gbe esni, elvesztettem a j�zan eszem �s az �t�l� k�pess�gemet. Nem tudtam, mit teszek. A kiab�l�sokat is figyelmen k�v�l hagytam, ak�rcsak a dudasz�t. Tal�n nem �gy kellett volna alakulnia, tal�n igen. De a m�ltamon m�r nem v�ltoztathatok, megt�rt�nt az, aminek lennie kellett. A forgalmas �t, ahova zavaromban kiszaladtam, tel�tve volt sz�guldoz� aut�kkal. A f�kek csak �gy csikorogtak, a j�rd�n �ll� emberek k�z�tt volt, aki kiab�l volt, aki sz�j�hoz kapta a kez�t, �s olyan is akadt, aki fel sem fogta, mi t�rt�nt, ahogy �n sem. Egy mugli korh�zban t�rtem magamhoz, ahol t�bben is k�rbe �lltak. Orvosok, n�v�rek, rend�r�k, gy�m�gyisek �s az a szerencs�tlen h�zasp�r, akik kocsija el� beszaladtam. Persze akkor m�g fogalmam sem volt r�la, hogy ki ez a sok ember. Tudtam, hogy muglik k�z�tt vagyok, �gy fogalmam sem volt r�la, mit kellene tennem, vagy mondanom. Egyszer�en nem besz�ltem, ha k�rdeztek valamit, csak b�logattam, vagy a fejemet ingattam. Egyed�l a nevemet voltam hajland� el�rulni semmi m�st, pedig sok mindent k�rdeztek, hogy hol lakom? Kik a sz�leim, �s hol vannak? Egy valamit hajtogattam, de azt folyamatosan: „Nem tudom, nem eml�kszem”. �s ebben is maradtunk. Tizenk�t �vesen nem is �rtettem j�form�n semmit a dologb�l, h�napokig a korh�zban fek�dtem. A h�zasp�rt, akik el�t�ttek b�ntudat gy�t�rte, �gy minden nap elj�ttek �s megl�togattak. Eleinte neh�z volt, nagyon neh�z volt vel�k besz�lgetni. �ssze voltam zavarodva, el akartam menni a korh�zb�l, de nem tehettem semmit, csak t�rtem, ahogy annyi �ven kereszt�l. A rend�r�k �s a gy�m�gy emberei nem �rtett�k, mi�rt nem vagyok sehol sz�mon tartva, mi�rt nincsenek irataim, �s a legjobban m�gis azt furcs�llt�k, hogy senki nem kerestet engem. Nem tudom, hogyan �s mi�rt, de a h�zasp�r mag�hoz vett engem. Eml�kszem eleinte nagyon megnehez�tettem az �let�ket, nem akartam elfogadni, ami velem t�rt�nt, de v�g�l megb�k�ltem vel�k, mi t�bb meg is szerettem �ket. P�r �v alatt sz�leimk�nt tekintettem r�juk, �s �k �gy kezeltek mitha a saj�t l�nyuk lenn�k. Nem csak szeret� sz�l�ket, hanem egy kistestv�rt is kaptam, aki j�form�n m�g j�rni sem tudott… Iskol�ba is kellett j�rnom, �s tal�n ez volt a legnehezebb az eg�szben. Egy �vig mag�ntanul� voltam, hisz rengeteg p�tolni val�m volt. Igaz akadt b�ven seg�ts�gem, mert �j anyuk�m tan�rk�nt dolgozott a k�zeli gimn�ziumban. N�gy �vet t�lt�ttem a muglik k�zt, ez id� alatt megbar�tkoztam �j �letemmel �s beilleszkedtem. �letem legboldogabb �vei voltak azok. De egyik este t�rt�nt valami, ami megv�ltoztatta az �letemet. Anya �ppen egy hosszabb iskolai t�boroz�sb�l j�tt haza. Persze eg�sz este az ablakban �ltem, hogy �n legyek az els� ki �dv�z�lheti any�t. �s v�rakoz�som nem t�nt hi�ba val�nak, mikor megl�ttam befordulni az aut�nkat a k�zeli utcasarkon. Izgatottan robogtam le a l�pcs�n majd v�gig a f�ldszinten. Mire ki�rtem anya m�r leparkolt az �t t�loldal�n. K�zvil�g�t�s persze aznap sem volt. Odarohantam any�hoz, �s hol m�shol, mint az �t kell�s k�zep�n a nyak�ba ugrottam. Nevetve �lelt �t. A vil�g�t�s hi�nya miatt nem l�thatott minket az �ppen befordul� aut�. �s mi is csak az utols� pillanatban vett�k �szre. Elugrani m�r nem is maradt id�nk. Anya sik�tott, �n meg, nem is tudom, mit csin�ltam, de eredm�nyesnek bizonyult, ugyanis az aut� nem �tk�z�tt nek�nk. Nem tudom hogy siker�lt, de any�val egy�tt a bej�rati ajt� el� hoppan�ltam. Anya megr�m�lt, �s �ssze volt zavarodva, ak�rcsak �n. Sz�tlanul terelt be  a h�zba, majd a nappaliba ment�nk, ahol apa �s a h�gom f�lbe szak�tva a t�v�n�z�st boldogan �dv�z�lt�k any�t. A csal�di idillt az ablakon berep�l� bagoly zavarta meg. A levelet hozta, amit tizenegy �vesen annyira v�rtam, de most ink�bb f�lelemmel n�ztem r�. Nem tudtam, sz�leim mit sz�lnak majd a dologhoz. De a k�vetkez� tan�vet m�r Roxfortban kezdhettem. �s m�r sokadszorra ker�ltem abba a helyzetbe, hogy �veket kellett p�tolnom. Ki tudja mi�rt, de mardek�ros lettem, H�zunk prefektus�t Draco Malfoyt jel�lt�k ki mentoromnak, hogy seg�tsen p�tolnom �s t�j�koz�dnom az iskola ter�let�n. Nagyon j�l kij�ttem Dracoval, annak ellen�re, hogy v�gz�s volt, sokat seg�tett az anyagok p�tl�s�ban. De mint minden j� az �letemben ez sem tarthatott �r�kk�. V�rem tiszta volt, ennek ellen�re �n nem �gy gondolkodtam, mint � mikor hangot is adtam v�lem�nyemnek, a s�rv�r�ekkel kapcsolatban, kapcsolatunk t�nkrement. T�bbi nem �gy tekintett r�m, mint addig, csup�n egy �rul�nak. �s gy�l�let�b�l b�ven kijutott nekem is, nem csak Potternek �s a bar�tainak.

Draco �rint�se t�r�t magamhoz, most d�bbenek csak r�, hogy �vatlanul elkalandoztak gondolataim, de megnyugodtam, mikor tudatosult bennem, hogy m�g mindig n�lam van a p�lc�ja. De az, hogy egyre k�zelebb j�n fel�m, megr�m�tett. Soha nem voltam valami nagy p�rbajoz�, hamar p�nikba tudtam esni, ehhez m�rten gondolkodni is elfelejtettem, ak�rcsak most is. N�lam volt ugyan mind k�t p�lca, amivel k�nnyed�n meg�ll�thattam volna, de nem tettem. Megr�m�ltem �s csak h�tr�ltam, nem t�r�dve semmivel. Egy elhal� f�jdalmas ki�lt�s r�zta meg a vid�ket, melyet r�gt�n egy m�regz�ld vibr�l� hull�m s�p�rt v�gig a csatamez�n. Fejemet oldalra kaptam, megd�bben�semben, miel�tt tudatosodott volna bennem, hogy v�g�nk, vesztett�nk, Draco utol�rt. Megr�k�ny�d�semet kihaszn�lva, mag�hoz vont �s megcs�kolt. Mikor ajkaink elv�ltak, halkan ennyit suttogott a f�lembe:

-Bocs�ss meg, Izabelle! Bocs�ss meg!

-De mi… -f�lt el a hangom, ahogy egy hideg ac�l penge f�r�dott hasfalamba. Sz�mat egy k�ts�gbe esett sikoly hagyta el a f�jdalomt�l, mely szinte elviselhetetlen volt. Els� d�bbenetemben, h�tra t�ntorodtam, elszakadva a fi�t�l. Tekintetem a m�vesen kov�csolt �kk�vekkel kirakott t�r markolat�ra t�ved, mely peng�j�t az �n v�remben f�rdette. Egyszerre t�rt r�m a sz�d�l�s �s a h�nyinger, de a legelviselhetetlenebb az a hideg volt, melyt�l reszketni kezdtem. Minden er�m elhagyott, l�bam v�szesen megremegett. M�r nem b�rta el s�lyomat. K�t er�s k�z tartott vissza att�l, hogy f�jdalmasan elter�ljek a f�ld�n. Draco szor�tott er�sen mag�hoz, mik�zben lassan ereszkedett le a f�ldre, fejemet az �l�be fektetve.

-m… mi… mi�rt tetted… ezt… ezt velem? – Ny�gtem f�jdalmasan, minden sz��rt megk�zdve.

-Mert szeretlek. – F�lt el a hangja, tal�n a f�jdalomt�l, melyet most egy�ltal�n nem akart leplezni el�lem.

V�laszra nyitottam a sz�m, de egyszer�en k�ptelen voltam szavakat form�lni. R�zott a hideg �s �n egyre �lmosabb lettem. T�d�m egyre kevesebb leveg�t fogadott mag�ba, sz�vem egyre ritk�bban vert. L�t�som egyre hom�lyosabb� v�lt, kezdtem elveszteni tudatomat. Nem l�ttam semmit, de m�g �rz�keltem, ahogy valaki mellkasomra borul n�m�n zokogva, teljesen el�raztatva tal�romat.

Azt�n se k�p… se hang. Csak a vak�t� feh�rs�g… a megnyugv�s… �s a biztos tudat… most m�r v�ge, v�ge minden szenved�snek

-V�ge-