- H�t elj�tt�l. Itt vagy teljes �letnagys�gban. �szint�n sz�lva nem hittem volna, hogy valaha is �jra l�thatlak. - Ki vagy te, �s mit akarsz t�lem? - Egy sz�vess�gre k�rn�lek meg. Egy apr� dolog, igaz�n nem nagy �ldozat. El�sz�r is foglalj helyet. A t�bbit b�zd r�m. – A testetlen hang eln�mult, �s a szob�ban halov�ny f�ny gy�lt. Egyetlen k�nyelmes fotel, egy doh�nyz� asztal volt a szob�ban. A f�rfi, aki k�nyszer� vend�gs�g�t �lvezte le�lt, �s fesz�lten v�rt. Szembe vele hatalmas v�szon jelent meg. P�r perc csend ut�n a testetlen n�i hang �jra megsz�lalt. - Tudnod kell n�h�ny dolgot. A leveleket az�rt �rtam, hogy idecsaljalak. Azt akartam, hogy egyed�l gyere, �s hogy m�r kell�en rettegj t�lem. A tervem bev�lt. A kezemben vagy, ezt tudod. - Mi�rt? - Mert lesz�molni val�nk van. Te tal�n m�r nem is eml�kszel r�m, de �n ann�l jobban. Mindent tudok r�lad, a tervem bev�lt. Te se vagy t�bb az �sszes t�bbi b�bun�l. - Meg akarsz �lni? Vagy m�g jobban megk�nozni? - K�nozni? Ne l�gy nevets�ges. Nem �n k�nozlak, hanem a lelkiismereted. �s a java m�g h�tra van. - Meg�lsz? - Nem. Nem akarlak meg�lni. �s amint v�gezt�nk t�vozhatsz. Azt nem �ll�tom, hogy s�rtetlen�l. - Akkor eddig mi�rt nem b�ntott�l? - �n nem a szok�sos m�dszereket haszn�lom. Sokkal kegyetlenebb m�dszereket. �n megt�r�m az ellenfelet. Lassan a lelk�ig hatolok, �s a lelkiismeret�t �breztem fel. - Ne h�zd az id�t! - Nem vagy abban a helyzetben, hogy parancsolgass! De nem b�nom. Helyezkedj el k�nyelmesen. A vet�t�s m�ris kezd�dik. – Berreg�s, kattog�s hallatszott, �s a v�sznon vastag bet�kkel a k�vetkez� sz�veg v�lt l�that�v�. - Az �letem. – a vet�t�s elkezd�d�tt. A v�sznon megjelent a k�k �g. B�r�nyfelh�k �sztak �t rajta. Majd l�that�v� v�lt a z�ld r�t, rajta vir�gokkal. Egy l�ny �s egy fi� kerget�z�tt ott. A szob�ban �l� f�rfi egyiket sem ismerte. Legal�bbis azt hitte. Fut�s k�zben a l�ny h�rtelen elesett. Piros ruh�csk�ja s�ros lett. A vele egykor� kisfi�cska odafutott, �s le�lt mell�. A gyerekek nem voltak t�bbek �t �vesn�l. A fi� �tkarolta a l�nyt, �s egy puszit adott az arc�ra. A gyerekek besz�lgettek �s nevetg�ltek, majd �jb�l fut�snak eredtek. Egy szakad�k sz�l�re �rtek. Mindketten megtorpantak. Len�ztek a m�lybe. A l�ny a fi�hoz b�jt. F�lt. A fi� kibontakozott az �lel�sb�l. A szakad�k sz�l�hez l�pett, de megbotlott, �s megcs�szott. Lezuhant. A kisl�ny sik�tott, �s s�rt. A k�vetkez� k�p s�t�t volt. Egy ablak �s egy �gy volt l�that�, majd hangok is hallatszottak, �s az alakok is l�that�v� v�ltak. Egy debella m�ret� n� ny�l�t sz�tfr�csk�lve �v�lt�tt. - Te tehetsz arr�l, hogy Josh meghalt! Csakis a te hib�d. A te hib�d! Mindenkire csak bajt hozol! – azt�n a n� kirohant, �s egy feh�r ruh�ba �lt�z�tt kisl�ny maradt csak ott egy pl�ssdelfint szorongatva. Hirtelen hanyatt v�g�dott, �s halkan s�rni kezdett. �gy aludt el. A k�p els�t�t�lt, majd egy es�s k�pkocka v�ltotta fel a s�t�t szob�t. Egy fiatal n�, �s egy alig kilenc �ves gyermek s�t�lt a cs�sz�s utc�n. A kicsi f�zott, de nem mert megsz�lalni. Anyja kez�t fogva n�m�n haladt. A n� szomor� volt. V�g�l egy sz�rke �p�letbe t�rtek be. Egy k�rh�z volt, ezt a folyos�kr�l k�nnyen meg lehetett �llap�tani. Az egyik ablakos terem el�tt a n� meg�llt, felemelte a l�ny�t, �s mutatott neki valakit. Az �veg t�loldal�n feh�r �gyon egy f�rfi fek�dt, test�t cs�vek h�l�zt�k be. - L�tod kicsim? � a papa. Az�ta van �gy, mi�ta lezuhant a tet�r�l. T�ged mentett meg. Ha nem tette volna, te m�r halott lenn�l. – a k�vetkez� k�pen egy s�rk� volt, rajta egy felirattal. El�tte egy kilenc�ves l�ny t�rdelt, �s s�rt. Csak egy mondatot mondott. - Ne haragudj papa, sajn�lom. – egy hatalmas kast�ly v�lt azt�n l�that�v�. A f�rfi, aki a k�peket n�zte, felismerte, de nem sz�lt semmit. Az igazgat�i irod�t is felismerte. Egy tizenh�rom �ves l�ny a k�nnyeivel k�szk�dve olvasott egy levelet, v�g�l nem b�rta tov�bb. Kirohant, �s csak r�tta a folyos�kat. Az egyik torony egyik ablaka el�tt meg�llt, �s kin�zett az es�s �jszak�ba. P�rafoltot lehelve az �vegre ennyit suttogott. - Mama, nem kellett volna meghalnod. Ennek is �n vagyok az oka? Mondja meg valaki! – A k�vetkez� k�pkoca egy folyos�i jelenet volt, ugyan abban a kast�lyban, de a l�ny m�r id�sebb volt. Tizenhat �ves. K�r�l�tte rengeteg t�rsa �llt kivont var�zsp�lc�val. T�bb ir�nyb�l soksz�n� sugarak indultak a l�ny fel�. � egy darabig k�ts�gbeesetten v�dekezett, de a nyom�st nem b�rta tov�bb, �s el�jult. A film els�t�t�lt. A k�vetkez�, amit a n�z� l�tott, megr�m�tette. Egy s�t�t csukly�sokb�l �ll� k�r volt, �s az alakok kegyetlen�l vihogtak. A k�r k�zep�n ugyancsak csukly�s alak �llt, kez�ben egy csecsem�vel. A kicsi panaszosan s�rt. Anyja test�vel pr�b�lta v�deni. De a piros f�nysugarak �gy is eltal�lt�k. A filmkocka utols� l�that� r�sze az volt, hogy egy �sz, szem�veges f�rfi a n� f�l� hajol. Azt�n egy vak�t�an feh�r szoba jelent meg. Hamar r� lehetett j�nni a berendez�si t�rgyakb�l, hogy egy k�rh�zban j�tsz�dik ez a r�sz. A n� k�nnyezve fek�dt az �gyon. Egy bar�ts�gos arc�, �sz f�rfi �lt az �gya mellett. A n� hirtelen megsz�lalt. Hangja felismerhetetlenn� torzult a keser� f�jdalomt�l. - K�rem vigy�zzon a l�nyomra. Tudom, nem ilyen �letet �rdemel, de jobb ha nem l�tja az apja. Tudom mi lesz vele. Az apja nem szereti a magatehetetlen embereket. Engem sem szeretett, pedig �n csak az egyik szememre vakultam meg. Vigy�zzon r�. – A kocka els�t�t�lt, �s egy fiatal, alig tizenh�t �ves l�ny �llt egy s�rn�l k�nnyezve. Nem sz�lt semmit, az arca nem volt l�that�, a f�rfi m�gis felismerte. Kezdte kellemetlen�l �rezni mag�t. M�r j� ideje f�szkel�d�tt �s elfeh�redett kezekkel szor�totta a karf�t. Arca megfesz�lt. Mikor megl�tta a k�vetkez� k�pet keservesen felny�g�tt. A k�pen � maga, volt �s egy tizennyolc �ves l�ny. Veszekedtek. - Te is pont olyan vagy, mint az any�d volt egykor! Kihaszn�lsz m�sokat. T�nj el az �letemb�l. - Gy�l�llek! El is t�n�k, de egyszer m�g viszont fogsz l�tni. �g�rem, nem szabadulsz t�lem! – A l�ny kiviharzott a szob�b�l, �s csak rohant. Lassan egy parkba �rt. Arca idegess�get t�kr�z�tt �s b�natot, von�saib�l m�gsem lehetett felismerni, ahogy eddig sem. �s most nem s�rt, csak �k�lbe szor�totta a kez�t. A k�vetkez� k�p m�r egy zs�folt f�utat mutatott. Az a l�ny volt, ugyan abban a ruh�ban, m�g ugyan azon a napon. M�r nem futott, de m�g mindig sietett. Nem n�zett semerre. Azt�n hirtelen ism�t fut�snak eredt. A sarkon lel�pett a j�rd�r�l. Keserves f�kcsikorg�s hallatszott, a k�p els�t�t�lt, �s egy ideig csend honolt minden�tt. A f�rfi m�r egyre rosszabb �llapotba ker�lt. Arca egyre ink�bb megvonaglott magatehetetlens�g�ben. �m a film forgott tov�bb. Egy naplement�s temet�s volt. Ugyan az a f�rfi volt ott, �s az �sz �reg. Az id�sebbik kez�t a v�ll�ra tette, �s keser� hangon besz�lni kezdett. - Aut� �t�tte el. A maga l�nya volt, �s sose tudta. Sajn�lom. – A f�rfi a filmen sok�ig csendben �llt, csak azt�n, elhal� hangon sz�lalt meg. - Sosem ismerhettem meg. �s mikor kider�lt volna, � m�r nem �l. Pedig r� kellett volna j�nn�m. – A film ennyi volt. A v�szon v�gleg els�t�t�lt, a berreg�s le�llt, �s a szob�ra csend ereszkedett, de ez cseppet sem volt megnyugtat�. V�g�l a testetlen hang sz�lalt meg. - Hogy tetszett? - Mi�rt? Mi�rt kellett ezt v�gig n�zzem? - k�rdezte elf�l� hangon, �v�ltve a f�rfi. - Hogy szembes�lj az igazs�ggal. - Mi�rt k�nzol?! – a f�rfi arc�n ez�st k�nnycseppek folytak le. – Ez �letem legnagyobb hib�ja volt! Nem ismerhettem meg a l�nyom, csak egyszer tal�lkoztunk, �s a sors m�ris elvette t�lem. Most mi�rt kellett mindezt �jra �lnem? � m�r nem �l! Mire j� ez neked?! – a f�rfi arc�ra tapasztotta a kez�t, el�re g�rnyedt, �s hangtalanul s�rt, hossz� �vek �ta el�sz�r. - Most m�r tudod milyen a mag�ny, milyen az, ha az ember eg�sz �let�ben egyed�l van, �s nincs senkije. - Hagyj b�k�n! Ne k�nozz! A hib�mat m�r nem tehetem j�v�! - De igen. –sz�lt p�r perc m�lva a testetlen hang, szinte suttogva. - Hogyan? - M�g mindent j�v� tehetsz. - De � m�r halott. - Had mes�ljek el m�g valamit. Az�rt kellett megfogjalak a levelekkel, hogy b�zz bennem, �s el gyere. Nem akartam, hogy rajtam k�v�l m�s gyeng�nek l�sson. Nem v�rok el t�led semmit, csak l�tni akartalak, �s szembes�teni a t�nyekkel. - De… mi�rt? –zokogta a f�rfi. - Meggy�szoltad a l�nyod, �s eltemetted. De val�ban � halt meg? - Ki vagy te? Mindent tudsz r�lam. Olyanokat is, amiket csak a halott csal�dom. Ki vagy te? Egy k�s�rtet a m�ltb�l? - Halottnak hisznek, de nem k�s�rtek. - Nem �rtem. - Figyelj r�m! Mary nem halt meg, �l, de senki sem ismeri. A baleset ut�n a k�rh�zban megl�togatta az �reg Dumbledore. � adott neki egy �j es�lyt, �j �letet. De el kellett j�tszania, hogy halott. Megrendezte h�t a hal�l�t. Az�ta egyed�l �l ebben az �tkozott lyukban, v�rva a pillanatot, hogy m�lt �s jelen �jra egyes�l. Ez most megt�rt�nt. Keresett t�ged, mindent egy lapra tett fel. Mikor fellelt, ki�tl�tt egy tervet. R�vett t�ged, hogy gyere el, �s te beles�t�lt�l a h�l�ba. Mivel te halottnak hitted, volt mivel zsaroljon. � m�r nem bukhatott volna el, maximum nem l�tott volna t�ged. Te se bukt�l volna, esetleg egy-k�t m�ltb�li eml�k bosszantott volna. �s ezt � j�l tudta. Nem akart neked nagyobb f�jdalmat okozni, mint amekkor�t ez a film adhatott. - Ha �l, �s itt van, mi�rt nem l�tom? Mi�rt hazudsz? - Nem hazudok. Itt van, �s l�t t�ged. De f�l t�led. - De hisz nem b�ntan�m. Ha te tudod hol van, akkor vezess hozz�. K�ny�rg�k! Meg kell ismerjem a l�nyom. - Rengeteg �v eltelt az�ta. � is v�ltozott, �s te is. Z�rk�zott lett, �s f�l�nk, ugyanakkor hat�rozott. A balesete �ta nem l�tott embereket, csak az ablak�b�l. Nem besz�lgetett senkivel. - De �n az apja vagyok! –�v�lt�tte k�ts�gbeesve a f�rfi. - Mond csak, biztos vagy benne? Mary nem olyan, mint amilyennek l�tni szeretn�d. Megv�ltozott, �j �letet kapott. - Nem �rdekel. L�tnom kell, ha t�bbsz�r nem is tehetem meg. –hat�rozott a f�rfi. - Rendben. – s�hajtott a hang. M�r kor�nt sem volt olyan hat�rozott, �s rideg, mint az elej�n. Rengeteg f�lelem csengett benne. Valahol egy kilincs lenyom�dott, �s egy ajt� rekedten nyikorogni kezdett. Hirtelen f�ny�r vonta be a szob�t. A f�rfi szeme el� kapta a karj�t. Beleellett p�r pillanatba, mire hozz�szokott az �j f�nyviszonyokhoz. Az ajt� fel� n�zett. A f�nyben egy fotelre hasonl�t� �l�alkalmatoss�g rajzol�dott ki. Csakhogy ez gurult. Z�rg�sen begurult a szob�ba. Az ajt� becsuk�dott. Egy pillanatra ism�t s�t�t lett, majd egy f�klya gyulladt meg, k�zvetlen�l a j�vev�ny feje f�l�tt. A f�rfi d�bbenten n�zet lefel�. Egy huszon�t �v k�r�li fiatal n� �lt egy tol�kocsiban. Haj�ban, fiatal kora ellen�re �sz hajsz�lakban j�tszottak, arca megkem�nyedett, homloka r�ncos volt. Egyed�l fekete szeme eml�keztette egykori �nmag�ra. A fekete szem� f�rfi d�bbenten n�zett le, �s a meglepet�st�l let�rdelt. Csak nagy nehezen tudott megsz�lalni. - Mary… te lenn�l az? - �n vagyok, apa. - De… nem… - Nem ilyen voltam igaz? Fiatal voltam, karcs� �s esztelen. A hangom is magasabb volt. Tudod, a baleset mindent megv�ltoztatott. A hangsz�laim szinte teljesen t�nkre mentek, az arcom sz�troncsol�dott. Rengeteg m�t�tbe ker�lt, mire ilyenn� tudtak kipofozni. M�s lettem. L�lekben is. �s hozz� szoktam ehhez az �lethez, �s a tol�kocsihoz. - Mary, �n… nem tudtam. Hidd el mindent megb�ntam m�r! –zokogta a f�rfi, �s �t�lelte l�ny�t. - Apa, �n… �r�l�k, hogy itt vagy. - Kicsim, �n… mindent megb�ntam. Amit akkor mondtam �s tettem. Ideges voltam. Tudom, nem ments�g, de hidd el, mi�ta megtudtam, hogy te vagy a l�nyom, �s halottnak hittelek, teljesen megv�ltoztam. �t�rt�keltem magamban mindent. - Nem kell magyar�zkodnod. Tudom milyen volt neked. De a l�nyeg, hogy l�tlak. El se tudod k�pzelni mekkora �r�m ez nekem. - Mary, k�rlek bocs�ss meg, �s… t�rj vissza hozz�m. - Nem tehetem. Halott vagyok. De… annak �r�ln�k, ha �sszek�lt�zn�nk. - Azt nem lehet, de �g�rem, ezent�l minden nap megl�togatlak, �s az �sszes szabadid�met veled t�lt�m. Bep�tolok mindent, amit az �vek sor�n elvesztegettem. - Sz�val… nem menek�lsz el az �j k�ls�mt�l. - Tudom hogy furcsa, de �gy m�g jobban szeretlek. –Meg�lelte a l�nyt, aki viszonozta a gesztust. Sok�ig maradtak �gy, n�m�n, egym�st �lelve, hossz� �vek ut�n v�gre el�sz�r boldogan. �s ezent�l ha egy�tt voltak, sosem szomorkodtak.