M�r els� �ta tetszett. Valami megfogott benne, pedig – a t�bbi l�ny szerint – nem is volt sz�p. Csak h�res. De nagyon. De nekem nem a h�re tetszett: kinek tetszene az olyan h�rn�v, hogy egy �tokkal megb�lyegezte saj�t mag�t �s az �vsz�zad leggonoszabb feketem�gus�t? Igen, � az. Harry Potter. A fi�, aki t�l�lte. Mint mondtam, m�r els� �ta szimpatikus volt: a fekete haja �s a vil�gos b�re t�k�letes kontrasztot alkotott – �s alkot ma is, b�r az�ta m�r l�nyegesen barn�bb a b�rsz�ne. Z�ld szemei olyan sz�pen csillogtak a szem�vege m�g�tt… �s szinte minden ruha j�l�llt rajta: a meleg�t�t�l kezdve a kviddicstal�ron �t az �lt�nyig. Na persze nem csak a k�lseje fogott meg, b�r azt m�g el kell mondanom, hogy a nevet�s – ami el�g ritka volt n�la – �llt neki a legjobban. Meg amikor olyan sejtelmesen mosolyog. De az igazi b�tors�g �s nagylelk�s�g �s hi�s�g – ami egy igazi griffend�lest jellemez – igencsak megtetszett nekem. B�tor volt, mikor megmentett a trollt�l; nagylelk� volt, mikor megszabad�totta Dobbyt Malfoy�kt�l �s hi� volt, mikor Malfoy s�rtegette. B�r ezzel nem mondok �jat, hiszen mindenki megtette volna az � hely�ben. A kviddicsmeccseken mindig sz�jt�tva b�multam vagy szor�tva ugr�ltam neki, amikor �szrevettem, hogy zuhan�rep�l�sbe kezd… B�r � ezt sosem l�tta, az�rt �reztem, ha �n nem szor�tok, nem kapja el a cikeszt. Els�ben m�g nem gondolkoztam olyan dolgokon, hogy „cs�k”, pedig a k� keres�se k�zben t�bbsz�r is v�szesen k�zel volt az arca az eny�mhez. M�sodikban nem volt ilyen kalandom, de a Titkok Kamr�jabeli esem�nyek ut�n elmes�lt�k, mennyire agg�dtak �rtem – Ron megjegyezte, hogy Harry m�g s�rt is miattam. Harmadikban m�g mindig t�l fiatalok voltunk az ilyen dolgokhoz, pedig �v v�g�n t�bb �zben is megt�rt�nhetett volna. De abban az �vben jelentkezett a konkurencia is: Cho Chang szem�ly�ben. Akkor igaz�n f�lt�keny voltam a l�nyra, mert nemegyszer rajtakaptam Harryt, hogy sz�jt�tva b�mulja a holl�h�tast… Negyedik �v�nkben m�r t�nyleg m�rges voltam a fi�ra, ami�rt nem jutottam esz�be – de tal�n ebben k�zrej�tszik �ll�t�lagos kapcsolatunk Viktor Krummal, ami term�szetesen nem igaz, mert csak levelez�t�rsak vagyunk. Amikor Harryt megl�ttam Parvatival, egyszerre v�r�s�dtem el �s k�nnyebb�ltem meg, hiszen Parvati nem volt Cho. �t�dikre siker�lt lenyugodnom, hiszen egyszerre t�bb fordulat is t�rt�nt: Harry szak�tott Ch�val �s azt mondta, nem tart cs�ny�nak (te j� �g, hogy �n milyen hi� vagyok…!). R�ad�sul elind�totta a DS-t, ami az �n �tletem volt. Teh�t az�rt r�m is figyel… Ezt �rdemes megjegyezni. Most hatodikos vagyok. Hogy ki vagyok �n? Azt hiszem, kedves Olvas�, m�r r�j�tt�l. Igen. Hermione Granger, az �r�k eminens, a lap�tfog� s�rv�r�, Harry �s Ron bar�tja. Most is szor�tva n�zem a kviddicsp�ly�t, ahol z�ld- �s piros mezben j�tszanak a Mardek�r �s a Griffend�l j�t�kosai. Harry fent k�r�zik, Malfoyjal egyetemben. Azt�n egyszer csak lebukik, nyom�ban a mardek�ros fog�val. P�r m�sodperc ut�n m�r diadalittas �r�mmel mutatja fel jobb kez�t, melyben ott fic�nkol az aranycikesz. De ekkor Malfoy el�r�ntja a p�lc�j�t �s egy �tokkal lel�ki �t a sepr�r�l. Micsoda?! Lel�ki Harryt a sepr�r�l? Hogy k�pzeli…?! Felsikkantok, de szinte minden l�ny �gy tesz. Gyorsan lerohanok a p�lya k�zep�re, �m Dumbledore m�r hord�gyra is rakta a fi�t. Csak egy pillant�st vethetek r�: v�rzik �s eszm�letlen. Ennyi nekem el�g, szemeim el�ntik a k�nnyek. Ron is ideges, de mikor l�tja, milyen �llapotban vagyok – nemigen l�t s�rni –, meg�tk�zve n�z r�m. �n a szem�be n�zek �s csak ennyit suttogok, csak hogy � hallja: – Szeretem. – erre � elmosolyodik �s �tkarolja a v�llam, mintegy vigasztal�an. Most rajtam a megd�bben�s sora. Megint mosolyog egy sort, mintha m�r tudta volna az eg�szet: – Ne f�lj, meggy�gyul. Volt m�r rosszabb is… – azzal sut�n megveregeti a v�llam. Ezt szeretem benne: n�ha olyan vigasztal� tud lenni… Lelket �nt bel�d �s megnevettet. �m ez a pillanatnyi nyugalom hamar elsz�ll – m�r hallom is m�g�lem Malfoy g�nyos kacag�s�t… Hogy nem s�l le a b�r a k�p�r�l… Megfordulok, a t�meggel szemben verg�d�k a fi� el�. Ott azt�n mindketten megtorpanunk �s egy darabig csak n�zz�k a m�sikat. Malfoy sz�l�sra nyitja a sz�j�t, de �n m�g el�tte felpofozom. �gy, hogy mindenki l�ssa. �s mindenki l�tta. A gyeng�lked�n egy percre sem hagytam mag�ra. M�g mindig eszm�letlen, b�r nem t�l s�lyos. Illetve, h�t nem tudom, s�lyos-e, ha az embernek egyszerre t�rik el k�t bord�ja �s a bal karja? Na meg az agyr�zk�d�s. Cs�ny�n be�thette a fej�t… �ppen azon vagyok, hogy �j borogat�st k�sz�tsek neki, mikor elkezdett mocorogni. Vagyis, csak a szemh�ja emelkedett fel t�tov�n. A mozdulatot, hogy a homlok�ra tegyem a borogat�st, a fel�n�l abbahagytam, �gy n�ztem �bredez� szerelmemet. Z�ld szemei f�rdts�gt�l csillogtak, de nem mutatta jel�t a zavarodotts�gnak. Teh�t nincs agyr�zk�d�sa. �ljen! Tudok vele besz�lgetni! – Harry! J�l vagy? – Ho-hol vagyok? Mi t�rt�nt? – H��t… Malfoy lel�k�tt a sepr�r�l, te pedig… te pedig vagy h�sz m�tert zuhant�l. – a szemeimben gy�lekezni kezdenek a k�nnyek – Azt�n Dumbledore iderep�tett. Jaj, Harry, �gy f�ltem! – a nyak�ba borulok, b�r tudom, hogy ezt most nem k�ne. De valahogy nem tud �rdekelni. � pedig sut�n megveregeti a h�tam. �n pedig �szbe kapok: – �, jaj, bocs�ss meg… – szabadkozom �s megpr�b�lok felemelkedni, de � nem engedi. – Nincs semmi baj. – suttogja, mik�zben m�g er�sebben szor�t mag�hoz. Egy pillanatig t�tov�zok, azt�n �n is meg�lelem, �gy zokogok a karjaiban. � pedig hagyja, b�r �rzem, hogy egy kicsit megd�bbent. H�t persze – mindig megszokta, hogy �n csak ritk�n b�g�m el magam, er�snek mutatkozom. Pedig nem vagyok er�s. Nem �n vagyok az er�s, hanem �. �n csak okos vagyok. �s a kett� k�l�nb�zik. Most h�l�s vagyok Ronnak, hogy tanul�sra adta a fej�t – holnapra meg kell �rnia a b�jitaltandolgozat�t a farkas�l�f�r�l. �n azt m�r befejeztem, ez�rt els� utam ide vezetett. �s most, tess�k, itt vagyok �s szerelmemet �lelgetem, mik�zben zokogok. De m�r nem az�rt, mert �t f�ltettem, hanem mert �r�l�k. �r�lok, mert nem tolt el mag�t�l. Ez m�r jelent valamit, nem? (jaj, de bizakod� vagyok…!) Hossz� percek ut�n elszakadunk, � pedig visszahanyatlik a p�rn�ra. �n fogom a borogat�st, s a vizes t�r�lk�z�vel tov�bb h�s�tem a homlok�t. Harry visszaalszik, de m�g �lm�ban is olyan sz�p, hogy m�g �r�kig ott maradok… Miut�n Harry kiheverte a s�r�l�seit, kiengedt�k a gyeng�lked�r�l, de �n csak az �r�k ut�n l�ttam a klubhyelys�gben. Amikor megl�tott, szem�ben megnyugv�st �s izgatott f�nyt v�ltem l�tni. – Szia! Hol volt�l eg�sz nap? – A gyeng�lked�n. Madam Pomfrey meggondolta mag�t �s azt mondta, ink�bb az �r�k ut�n enged el. – mondta bujk�l� mosollyal Harry, majd Ronhoz fordult – Figyelj, Ron, �n most szeretn�k n�gyszemk�zt besz�lgetni Hermion�val. – Itt nekem valami nagyon nem tetszik – mosolygott Ron, azt�n megr�ntotta a v�ll�t �s elment a fi�h�l� ir�ny�ba. – ���… Hermione… Mi lenne, ha elmenn�nk a sz�ks�g szob�j�ba? Itt t�l nagy a zaj. – Rendben. – b�lintottam, b�r elk�pzelni sem tudtam, mit akarhat t�lem a fi�. Illetve, elk�pzelni tudtam, de azok csak �lmok, sose val�sulhatnak meg… Harry felment a l�thatatlann� t�v� k�peny��rt, majd mindketten beleb�jtunk �s kim�sztunk a portr�lyukon. Harry k�l�n�sen zavarban lehetett, mert t�bbsz�r is r�taposott hol a saj�t, hol az �n l�bamra. De �n ezt egy�ltal�n nem b�ntam. P�r perccel k�s�bb m�r bent voltunk a k�l�n�s szob�ban, ahol nem volt m�s, mint k�t k�nyelmes fotel, egy kandall� �s egy �gy. Egy �gy?! Mire k�sz�l ez a fi�…? – �hm… �lj�nk le. – kezdte Harry. �n le�ltem, � �llva maradt. – Hermione, h�t nem tudom, hogy mondjam… – kezdett elpirulni – A legjobb lesz, ha nem k�r�tek: szeretlek. – most nagyot dobbant a sz�vem. Megillet�d�tten n�ztem a fi�ra, akinek hirtelen nagyon �rdekes lett a cip�je orra, �gy nem tudtam a szem�be n�zni. M�rpedig mengem nagyonis zavar, ha mondok valamit, nem n�znek a szemembe. Fel�lltam �s odamentem Harry el�. V�gre feln�zett a cip�j�r�l. V�rakoz�st l�ttam a tekintet�ben, ami az ut�bbi id�kben legink�bb szomor� volt. Szomor� �s kis�rt. Sokat b�nk�dik m�g most is Sirius miatt, ami �n meg�rtek. Na nem mintha azt mondan�m, hogy miatta halt meg a keresztapja, de �n is gy�szolom. – Nem kell agg�dnod: �n is szeretlek. – h�t kimondtam. Kimondtam, ami m�r els� �ta nyomja a v�llam. Micsoda megk�nnyebb�l�s! Harry most m�r t�nyleg a szemembe n�z, s ny�r �ta el�sz�r igazi �r�m�t v�lek felfedezni benne. Mosolyra h�zza a sz�j�t, majd f�l�m hajol �s megcs�kol. Nem ellenkezem. Nyelve csak �vatosan puhatol�zik a sz�mban, de mikor megtal�lja az eny�met, m�r sokkal magabiztosabban t�r el�re. Egyik kez�vel megfogja a derekamat, a m�sikkal f�lres�p�r egy tincset a szememb�l. �n pedig �tkarolom a nyak�t. M�g hossz� ideig vagyunk �gy �sszebilincselve az ajkunkn�l fogva, majd mikor elv�lunk, csak egy leveg�v�telnyire tessz�k �s annyira, hogy id�k�zben le�lj�nk az �gyra. Azt�n megint �sszeforr az ajkunk, de most m�r szenved�lyesen. �n m�r szinte elolvadok a karjaiban, s mikor r�eszm�lek, hogy sorban ker�lnek lefel� r�lam a ruhadarabok, az �n kezem is megszabad�t� hadj�ratra indul. Sz�pen lassan leker�l minden ruhanem� a test�nkr�l, azt�n olyat cseleksz�nk, amit �n nem fogok pap�rra vetni, de az biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni. M�snap reggel �g mindig a sz�ks�g szob�j�ban voltam – Harry m�r elment. Biztos kviddicsedz�se van, vagy valami… Nem kell sietnem, szombat van. De j� lenne tudni, mennyi a vekker. Az �gy mellett megjelenik egy �jeliszekr�ny, azon pedig egy �ra: te j� �g, f�l t�z! Eddig m�g szinte sohasem aludtam a Roxfortban! Na mindegy, egyszer ennek is el kellett j�nnie… J Vigyorogva hagyom el a szob�t, s vigyorogva megyek fel a Griffend�l-toronyba. Szinte sz�rnyalok, olyan boldog vagyok, nem is eml�kszem, hogyan tehettem meg ennyi l�pcs�sort �t perc alatt. A klubhyelys�gben csak Ront �s Harryt tal�lom, de m�r mindketten vigyoronak. Most meg mi van?! Harry motyog valamit, amib�l �n nagyj�b�l ezt tudom kivenni: „orchidessis”, mire p�lc�ja v�g�n egy csokor vir�g b�jik el�. – Hermione, boldog Valentin-napot! – k�sz�nt fel, s puszit nyom az arcomra. Ron m�g mindig id�tlen�l vigyorog, de nem tudom, min. Gondolom, Harry m�r elmondott neki mindent, de azt nem �rtem, mi vigyorognival� van egy szerelmi t�rt�neten. B�r, ha j�l meggondolom, nem is �rdekel… P�r �vvel k�s�bb: Att�l a napt�l kezdve j�rtunk, p�r h�tre r� Ron is szerzett mag�nak bar�tn�t – Cho Chang szem�ly�ben. Hogy n�ha milyen tud lenni a Sors…! Boldogok voltunk mind a n�gyen, s most is azok vagyunk. M�r elv�gezt�k az iskol�t – �n mindenb�l letettem a RAVASZ-t, ahogy Harry is. Ron csak n�h�ny ponttal maradt le t�l�nk, de neki is kimagasl� lett az eredm�nye. Mindh�rman aurornak ment�nk, hiszen a b�n�ld�z�s ter�let�n m�r h�tszer mutattuk tehets�g�nket. Gondolkod�s n�lk�l felvettek minket �s Harryt beosztott�k f�oszt�lyvezet�nek. M�r a h�zass�gon is t�l vagyunk. Mindg is kett�s h�zass�got szerettem volna – �s k�v�ns�gom teljes�lt: a m�sik p�r term�szetesen Ron �s Cho voltak. Gy�ny�r� volt, f�leg, mikor a vend�gek t�zij�t�kot csin�ltak a p�lc�jukkal. Sosem felejetm el azt a napot… Most pedig… Most itt vagyunk Godrick’s Hollowban, Harry sz�leinek otthon�ban – vagyis az �jj��p�tett otthon�ban, mert az eredetit az �tok megsemmis�tette. Aprop� Voldemort: M�r egy �ve annak, hogy a „Voldemort” kifejez�s megsz�nt. Elj�tt a h�zunkhoz, pont �gy, mint annak idej�n Jameshez �s Lilyhez. Azt mondta, pont �gy visleked�nk, mint Harry sz�lei viselkedtek. „K�s�rteties a hasonl�s�g k�ztetek” – mondta, majd felemelte a p�lc�j�t, de ekkor Harry elord�totta mag�t: – Adava kedavra! – �s Voldemort, igazi nev�n Tom Rowle Denem holtan esett �ssze. Az eg�sz vil�g �nnepelt, s ezt a napot (m�rcius 15.) kinevezt�k Harry Potter napj�nak. �rdekes, hogy ezta napot egy m�sik orsz�gban egy�bk�nt is �nnepnek tartj�k – Magyarorsz�gon. Ut�nan�ztem. Nos, a magyaroknak ezent�l a m�rcius tizen�t�dike nem csak a nemzeti �nnepet jelenti, hanem a s�t�ts�gt�l val� megszabadul�st is. Az�ta boldogan �l�nk, s a h�zhoz nemr�g j�tt egy �j lak� is – Monica Potter*, a kisl�nyunk… H�t igen: ez van, �gy j�rtam. *: Monica Potter egy ma is �l� sz�n�szn�, rem�lem nem veszi zokon, ha k�lcs�nveszem a nev�t… J V�ge